"A Real nem ment a gálára? Nézd, Dani Olmo és jómagam is elmentünk, pedig nem nyertünk semmilyen díjat. Egyszerűen ott akartunk lenni ennél a pillanatnál, ami elég fontos egy játékos életében, legyen szó bárkiről is. Még akkor is, ha nem nyersz, ott lenni a legjobb tíz-húsz játékos között már önmagában egy nagy elismerés. Ami a végeredményt illeti, nem lepődtem meg azon, hogy végül nem Vinícius kapta az Aranylabdát. Szoros volt közte és Rodri között, de jó, hogy a végén a honfitársam nyert. Nyerhet-e Lamine? Igen, mindenki láthatja, milyen játékos is ő, én pedig már hosszú évek óta ismerem. Megvan minden képessége ahhoz, hogy elérje ezt egyszer. Az életem? Másodéves vagyok a középiskolában. Reggel edzek, majd délután 3 órától 8-ig iskolában vagyok. Ha a Bajnokok Ligájában vagy a bajnokságban kell hét közben játszanom, úgy másnap elkérem a jegyzeteket, hogy bepótoljam, amit előző nap elmulasztottam. Az, hogy ilyen jól működik a lestaktikánk, az csupán kommunikáció és koordináció kérdése. Attól függően, hogy melyik oldalon érkezik az ellenfél és hol helyezkedünk mi, folyamatosan változik, hogy a négy védő közül éppen ki veszi át az irányítást. Flick üzenete nekem? Maradjak önmagam. Ő mindig közvetlenül és egyszerűen kommunikál. Úgy tűnhet, hogy komoly és távolságtartó ember, pedig valójában nagyon közvetlen. Puyol, bár nem láttam játszani, a példaképem és Piqué is. Remélem, hogy az egész karrieremet a Barcelonában tudom eltölteni, mint ahogy ők is, bár Gerard egy rövid időt eltöltött a Manchester Unitednél is."